A második mérkőzés ezen a napsütéses, virágillatú tavaszi délutánon egy rövid, 1500 pontos Dark Elf kontra High Elf csata volt. (Az első csatáról ITT olvashatsz.) Puszti nagyon hasonló sereget hozott, mint legutóbb, amikor lemosott a pályáról. Most fordult a kocka.
1500 pont Dark Elf vs High Elf
DE:
Sok Witch Elf
Sok Hóhér
2x10 Számszeríjász
RBT
LvL4 (?) Lore of Fire Boszorkány (égessükmeg!)
7 (8?) Shade
HE:
LvL1 Beast Mage (Dispel Scroll)
LvL2 High Mage lovon
25 White Lion (+ World Dragon Banner)
15 Phoenix Guard
14 Archer
5 Silver Helm
5 Ellyrian Reaver
1 Great Eagle
2 RBT
Mivel a sereglista összeállítása még nem az erősségem, (túl sok időt eltökölök vele) igénybe vettem némi segítséget: Dzsokitól kértem tippet, hogy ő mit hozna. Bár voltak átfedések a saját ötleteim és az ő tanácsai közt, nélküle nem raktam volna kettő RBT-t a pályára és kicsit kisebb lett volna a White Lion osztagom, vagy nem hoztam volna Phoenix Guard támogató osztagot. Ezek közül mindegyik választás hiba lett volna. (Szóval ezúton is: köszi, Dzsoki!)
Érdekes, hogy a dispel fázisok kivételével gyakorlatilag semmit se csináltam a két kismágusommal, ennek ellenére a múltkori legyalulásommal egyenértékű revansot tudtam venni a Sötét Kuzinokon. A negyedik körre Puszti kapitulált. (Múltkor én is a negyedik körben dobtam be a törölközőt.) Szóval most egálban állunk.
A csata
A Fehéroroszlánok és a Főnixőrök között rögtön baráti versengés alakult ki, hogy melyikük ér előbb a dögös kis boszorkányok bugyijába pengéi elé. Az Oroszlánok nyertek, mert a Főnixek nem dobták meg a rohamot és jócskán lemaradtak.
A Hóhérok közben elindultak lefelé a dombról, valószínűsíthetően a chaff összeszedésének reményében, illetve a Főnixőrök pofántenyerelése kedvéért. A gond csak ott adódott, hogy közben a teljes jobbszárnyam szépen átrohant a Hóhérok mögé úgy, hogy azok már ne lássanak rájuk! Így hipp-hopp leszedtem az ellenséges nyílvetőt, és veszélyeztettem a számszeríjászokat, akiket addigra alaposan megtépázott az én RBT-m.
A balszárnyamon a Shade-ek nekilódultak az RBT-nek, de elrontották a rohamot, tiszta célpontot adva ezzel a lövészeimnek, akik le is csökkentették néhány főre a sötételf felderítők létszámát. Sajnos az LD tesztet megdobta a nyavajás démonhívő... *kisípolás kisípolás kisípolás* bagázs, és következő körben barbár módon szétcsapták a művészien faragott, ősfenyvesek gyantájának illatától átitatott precíziós szerkezetet, ezt a Nemes Elf műremeket, ezt a mahagónimonalizát. Ez pótolhatatlan veszteség a világnak mind műemlékvédelem, mind néprajzi szempontból! Egyébként ez volt az egyetlen leesett egységem a csatában.
A Számszeríjászok (és amíg volt, addig az ellenséges RBT) kitartóan, de szinte teljesen eredménytelenül lőtték a közeledő WL és PG blokkot. Blair Witch Főboszorkány, miután látta, hogy a World Dragon zászló oltalma alatt masírozó oroszlánok fittyet hánynak a tűzlabdákra és a Főnixgárdát sem hatja meg különösebben némi pirulás, nem igazán találta a helyét a harcmezőn. Tett egy próbát a Silver Helm osztag (egyben a High Magic-es mágusom) megsütésére, de azokat meg a Dispel Scroll óvta meg.
A White Lionok nem voltak restek, keményen eltángálták a boszikat. Ezt egyébként annyira nem is csodálom: nézz csak a Witch Elfekre, a legerősebb védelmük az, hogy az ellenfél nem tudja levenni a szemét a cickóikról. Ha az első körben kapott villámgyors két (három, négy) pofont kibírod, utána fél kézzel letepered őket. A csajok a pofozkodás után még el tudtak futni az utánuk rohanó osztag elől, de a következő körben utolérték őket a felajzott oroszlánok. Ami utána következett, azt nem részletezném.
A Főnixőrök mindezt fancsali képpel nézték, pár inchel lemaradva. Nekik a következő körben már a Hóhérok jutottak volna, akiket jó eséllyel feltartanak, míg a White Lionok visszaérnek a buliból, de ezt Puszti már nem várta ki: gratulált és csomagolt. Azt mondta, szépíteni még tudna a maradék két kör alatt, de a lényeg már nem változna.
