Az erdei elfek Bretonnia keleti részén füvészkednek mágikus erdejükben, amelyet saját nyelvükön Athel Lorennek hívnak. Az Erdővel szoros szimbiózisban élnek.
Bár vad természetük miatt nem lehet őket a hagyományos „Jó” vagy „Gonosz” kategóriába besorolni, a Warhammer szabályrendszere mégis a Rend őrei közé osztja be őket. (Talán azért nem rakták a „semleges” kategóriába az Ogrék és Tomb Kingek mellé, mert így is túlteng a Káosz a világukban.)
Ahogy arról már írtam, a Warhammer jelenében három elf népcsoport van. A nemes elfek (High Elf, „Asur”), az erdei elfek (Wood Elf, „Asrai”), és a sötét elfek (Dark Elf, „Drucii”). Az idők hajnalán ők mind egyetlen fajhoz tartoztak, és biológiailag még most is ez a helyzet: ha egyformán öltözködnének és viselkednének, nem lehetne megmondani a különbséget.
Az Erdei Elfek eredetileg a törpékkel vívott Szakállháború alatt vették be magukat Athel Lorenbe, mert meg akarták védeni a fákat a fejsze általi haláltól. A törpék ugyanis főleg tüzelőként és hadigép-alkatrészként képzelték el az erdő jövőjét. Jó sokáig ment az adok-kapok, de II. Caledor halála környékén egy még nagyobb problémával kellett szembenéznie az elfeknek: polgárháború tört ki, és a magukat Sötét Elfeknek nevező szakadárok megtámadták a királyságot. A háború mágikus vihart szított és a tenger szinte teljesen elöntötte az őshazát, Ulthuant. A Wood Elfek akkor szeparálódtak el a Nemes Elfektől, amikor az új Főnixkirály a polgárháború miatt hazahívta a világból az összes telepest. Az Athel Lorenben élő apró kolónia megtagadta a visszatelepülést és függetlenné kiáltotta ki magát. A Főnixkirály durcásan vállat vont és rájuk hagyta a dolgot, mert akkoriban főleg azzal volt elfoglalva, hogy kikanalazza a tengervizet a palotájából.
Az Erdei elfek megtanulták fegyverként használni az erdőt: hadseregük tele van gyökerekkel, taplókkal és tuskókkal. Athel Loren régebbi lakói lassacskán elfogadták az elfeket és legtöbbjük (driádok, faemberek, stb…) már a seregükben harcol az erdő védelme érdekében. Néhányan viszont még mindig nem asszimilálódtak az új társadalomba! Drycha, az „áglidérc” -branchwraith- (Hű, de hülye név, hívjuk inkább Lomblidércnek!) még mindig rossz szemmel nézi a jövevényeket, és emiatt Athel Loren bizonyos részei, például a Vaderdő (Wildwood) zárva vannak még a hegyes fülűek számára is. Kínos.
Wood Elf királyság
Az Erdei Elfek lényegében megtartották a régi hierarchiát: nemzetüket egy király és egy királynő vezeti, akik egymástól (nagyjából) függetlenek. Őket földre szállt istenként imádják híveik. Orion, a „vadászkirály” testesíti meg az erdei nép harcias, agresszív oldalát, Ariel, a kis hableány királynő pedig a természet békés, gyógyító erejét képviseli. (Nem is tudom, Ariel miért nem kapott saját figurát a GW-től…)
Asrai hadsereg
Az asrai sereg két részre osztható: elf katonák és maga az Erdő. Tiszta Avatár feeling. A fákat különböző méretű mozgó rőzsehalmok személyesítik meg, amiket méret szerint osztályoznak a civilizáltabb népek: kisebbek a driádok, a legnagyobbak a faemberek. (Na jó, ennél azért több különbség van köztük, de az egy másik cikk témája lehetne.) A középső méret, a „Tree Kin” magyarítására nem találtam megfelelő kifejezést. A „Faféle” elég fantáziátlan, a „Bokorlény” meg túlságosan elrugaszkodott. A „Tuskófi”-ról nem is beszélve. Javaslatokat a kommentek közt várok.
A Wood Elfek annyira együtt élnek a természettel, hogy az évszakokkal együtt a harci képességeik is megváltoznak: nyáron másra számíthatsz tőlük, mint télen. (Pontosabb leírást erről ITT találsz, sajnos fogalmam sincs, melyik kiadás alapján.)
Ajánlott irodalom:
Bala Blogja: Hogyan győzzük le a Wood Elfeket? (Figyelem, 7. kiadás alapján írva. A lényeg azonban nem változott azóta.)
Források:
